A Szolnoki Képzőművészeti Társaság 2023 évi seregszemléjén,
a "SZÉP" kiállításalkalmával, a Búcsú-kép a Magyar Művészeti Akadémia szakmai díját kapta. |
|
|
|
Hegyvidék Galéria
Munkácsy-díj 2023 2023-ban Munkácsy Mihály-díjban részesült képzőművészek: ADORJÁN Attila festőművész ÁRKOSSY István festőművész, grafikus FARKAS Ferenc szobrászművész INCZE Mózes festőművész drMÁRIÁS festőművész SZKOK Iván festő- és szobrászművész WROBEL Péter festőművész Kiállításmegnyitó: 2023. június 8. (csütörtök) 18:00 Köszöntőt mond: Pokorni Zoltán polgármester A kiállítást megnyitja: Feledy Balázs művészeti író Közreműködnek: Ács Dominika és Nemes-Jeles Judit fuvolaművészek Megtekinthető: 2023. június 9-től július 1-ig, keddtől péntekig 10:00–18:00 és szombaton 10:00–14:00 között. Helyszín: Hegyvidék Galéria, 1126 Budapest, Királyhágó tér 10. |
|
|
|
|
|
Kedves Barátaim !
A Magyar Tudományos Akadémia felkérésére, kiállításom nyílt a Székház Vörösmarty és Kodály Zoltán rendezvény-termeiben,
a " művészeti estek " sorozat részeként, még 2023 március 27.-én, zártkörű jelleggel.
Az MTA Klub Egyesület jóvoltából, ezen a héten, záró ünnepséget, finisszázst tartunk, s látogatható lesz a kiállításom
2023 május 12.-én pénteken, 16 és 18 óra között.
Helyszín: 1051 Budapest, Széchenyi István tér 9.
Tisztelettel és szeretettel várjuk a vendégeinket.
Szkok Iván |
|
|
|
Az MTA Vörösmarty és Kodály termében 2023 március 27.-én megnyílt a kiállításom. A megnyitón a beszélgető-társam Visegrád főépítésze, Füzes András volt. A kiállítás zártkörű, de megtekinthető lesz május 12.-én 4 és 6 óra között, a záró rendezvényen. Fotó: mta.hu / Szigeti Tamás A kiállítás a MTA "Improvizáció a művészetben és a tudományban – Művészeti estek a Magyar Tudományos Akadémián VI." című rendezvényének keretében nyílt meg, amelyről bővebben itt lehet olvasni, valamint további fényképek itt láthatóak. |
|
|
|
A Kulturális és Innovációs Minisztérium államtitkárai, Vitályos Eszter és Závogyán Magdolna, a Pesti Vigadóban március 15. alkalmából a Munkácsy Mihály díjat adták át: |
|
|
|
Szkok IvánTisztelettel köszöntöm a vendégeimet! (Ahogy az nagyjából elhangzott Budán, a gyönyörű szecessziós Műteremház lépcsőjén, az ezüstfenyők és a platánfa lugasában.) Mesélni fogok. Mára már művészettörténet. Visszamegyek az időben, egy nagyon kedves megbízásom esetére. A Szent István Király Zeneiskola és a Szent István Szimfonikusok épületének az előcsarnokában festettem egy freskót, Szent István és a magyar zene címmel. Ma is látható a helyszínen a Kolumbusz utcában és a honlapomon a „murálisok” rovatában. Szépen haladt a munka szakmai része, de egyszer csak elakadtunk. Gondban voltunk a honoráriummal, hogy mi legyen a díjazásom. Záborszky Kálmán karmester úrnak támadt egy szenzációs ötlete: – Művész Úr! Amíg én vagyok az intézet művészeti igazgatója és ennek a zenekarnak karmestere, addig maga minden egyes előadásunkra két darab tiszteletjegyet fog kapni. Nos, ha én meghaltam volna mondjuk egy éven belül – akkor ez a nagyvonalú ígéret egy olcsóság lett volna…. De ennek most már kb. harminc éve, pontosabban majdnem 30 éve – és ha az évek számát beszorozzuk az évenkénti 10 előadással – Te Atyaúristen, az már mennyi is, 300 szorozva két székkel meg a VIP-listás felárral (a hallgatóság nevet) – tehát belátható, olyan lehetőséget kaptam én a kapcsolataim rendben tartására és éltetésére, hogy az unokáimat és a gyerekeket elhívhassam és a komolyzene szeretetére neveljem őket, a barátaimat megajándékozzam, a szépséges modelljeimet elkápráztassam, hozzájuk illő másfajta szépséggel. Szenzációs volt ez a bartell, és még létezik. Na már most, ez ugye nem az az eset szóról szóra mint a mai, melynek a megünneplésére összejöttünk, hiszen most honoráriumról is szó van, és azon túl, a ráadott prémium, mint hab a tortán, és ami nekem külön élmény volt – az a személyes találkozások sora és a beszélgetések. Nem volt tilalmas téma, idilli hely lett a műterem, Zeusz tündéri lánykái, a Múzsák észrevétlen táncoltak körülöttünk. Higgyétek el, nemcsak a pandémia miatt festettem én olykor több képet egy arcról, hanem mert örömömet fejeztem ki szavak nélkül, és festői kihívást éreztem a közös munkában, más megközelítésben, más stílusban – inkább stílusvariációkban. G. B. Shaw mondatát magamévá téve, vele egyetértésben vallom: A STÍLUS AZ A MONDANIVALÓ… AKINEK VAN MONDANIVALÓJA, ANNAK VAN STÍLUSA – ÉS A STÍLUS HATÁSFOKÁT PEDIG AZ SZABJA MEG, HOGY AZ ILLETŐ MENNYIRE BIZTOS A MAGA IGAZÁBAN, ÉS MENNYIRE SÚLYOS DOLGOKRÓL BESZÉL. Én itt a portrék ürügyén az arcképfestés himnuszát akartam zengeni, a diktatúrák és demokráciák örök váltógazdaságát szóvá tenni, melynek képi bizonyossága a sematizmus és a realizmus küzdelme, továbbá, nagy összefüggésekben a világtérkép politikai-gazdasági átszíneződésére figyelmeztetni, kicsiben pedig a magyarországi rendszerváltásra úgy 40 évvel ezelőtt. Megmagyarázom, a Ti példáitokon keresztül, hogy értsétek. A műfordítás genealógiája, az isteni gondviselés jóvoltából, a bibliai Ótestamentum szerint a babilóniai Ősrobbanástól származtatható. A most díjazott műfordítók számára, akik szorgalmasan gályáznak az íróasztaluk fölé görnyedve, s robotolnak, mint az „átkosban” a szénbányák mélyén a vájárok – kitüntetésük egy kis, gyári alumínium Lenin-mellszobrocska lett volna, esetleg vöröscsillag-kitűző. Most az elismerés a saját portré. Íme a különbség a sematizmus kontra realizmus között. – Kicsit messzire mentem…. Továbbá, a portrék ürügyén az egyéniségekről akartam beszélni, akiket megismertem, s az Isten látja lelkemet, megszerettem. Az én stílusom a BENSŐSÉGES, olykor SZÍVBÉLI REALIZMUS. Aztán a honoráriumom még miként tetőződött? Volt annyi kedvesség a modelljeimben, hogy egy-egy könyvvel megajándékoztak, és a személyes találkozásainkat felolvasásaikkal színesítették – sőt az is előfordult, hogy egy verset kétszer-háromszor meghallgattam, mert nem tudtam a munka közben odaadóan figyelni, és nem volt sértő az ismétlés!
Azzal fejezem be: gondolkodtam azon, ha egy sorba kellene a beszédem lényegét belesűríteni, az miből állna? – És az csupa nagybetű! A KÉPZŐMŰVÉ- SZET KOMOLYZENÉJE A PORTRÉFESTÉSZET. Biztosra veszem, Rembrandt is így gondolja, és igazat ad nekem ott fent az égben – és üdvözletét küldi Nektek általam.
A Szkok Iván megfestette díjazottak a mesterrel:
Szkok Iván, Szénási Ferenc, Tasnádi Edit, Bognár Antal, Portrék a Napút-díjazottakról: |
|
Bognár Antal |
|
Kovács katang Ferenc
|
Károly Judit
|
Szalai Lajos
|
|
Szénási Ferenc
|
|
Tasnádi Edit
|
|
Vörös István
Megjelent a "Napút 222. szám – búcsúzunk" c. kiadványban, 378. - 384. oldal (Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványa).
|
|
|
|
Napút estek - A Hetedhét díj átadása 2020. Szkok Iván a 25. perctől. |
|
|
|
Szkok Iván: A témák úgy születnek, mint az emberek I. - Magyar Nemzet 2020 Szkok Iván: A témák úgy születnek, mint az emberek II. - Magyar Nemzet 2020 |
|
|
|
Mészáros Géza "Ég és Föld" című műve ajándékozás útján Szkok Iván műtermébe került. | |
|
|
Görgei Artúr honvéd-tábornok bronz szobra Visegrádon.
Bánó László és felesége, Rédai Anna, - Görgei Artúr tábornok iránti tiszteletből -, úgy döntöttek, hogy a " Vendégház a Tábornokhoz " kertjében, felállítják az 1848-49-es szabadságharc fővezérének a mellszobrát.
Az ünnepélyes avatásra 2019. szeptember 29.-én, a Pákozdi csata emléknapján történt.
Az emlékművet Bozó Tibor dandártábornok és Félegyházi András polgármester úr leplezte le. Ezennel immár három szobra áll a tábornoknak Visegrádon, melyekből kettő Szkok Iván keze által. |
|
|
|
A Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményébe került a visegrádi "Görgei emlékmű " pályázatra beadott bronz vázlatom. 2019 .szeptember 18. |
|
Időszaki kiállítás: 2019.01.15. - 2019.06.23. A múzeum nyitva: hétfő kivételével minden nap 10-18. |
|
|
|
Vitéz László gyűjteményébe került az Íriszek az anyósülésen c. képem. 2016. 70 X 100 cm | |
|
|
Szolnokon 2018. október 20 -án megnyílt Magyar Festészet Napja kiállításon "A szép Faragó Zsuzsika " c. festett szobrom látható. | |
|
|
A 65. Vásárhelyi Őszi Tárlatra beadott műveim: | |
Görgei tábornok | Az idős Görgei Artúr |
|
Magamról, egy katalógus számára :
1944-ben születtem Vas megyében a Gyöngyös partján, vízi-molnár családban.
Amióta az eszemet tudom, mindíg csak festőművész akartam lenni. Életem legnagyobb élményét Rembrandt és Csontváry műveivel való találkozás jelentette.
1974-ben, tehát nagyon fiatalon, Budapesten a Műcsarnokban önálló kiállításomon mutattam be a festett szobraimat, mintázott festményeimet, színes dombor -és homor-műveimet, 30 000 érdeklődő nézőt odavonzva.
Valójában a tárlatom a DEMOKRÁCIA első hazai diadala volt a DIKTATÚRÁK sematizmusa felett, sőt - hadüzenet a már akkor elöregedett, absztrakt -nonfiguratív intellektuális giccsnek.
Akik engem ismernek, azok számára a nevem összeforrott az Országos Tárlatokért folytatott küzdelemmel.
A művész-kollegák néma tüntetése által válhattam a Képző- és Iparművészek Szövetsége elnökévé , 1999- ben, aminek már 20 éve ! Te jó ég ! - Mennyi tehetségtelen ember garázdálkodását kell eltűrni, és még meddig , - édes Istenem ?
SZKOK IVÁN
|
|
|
|
"Az el nem mondott beszéd."(Visegrádi Hírek 2018. június)
Üdvözlöm a szoboravató ünnepség vendégeit,s tiszteletem jeléül, kötelességemnek érzem elmondani:
Miről szól a szobor? A legelső élményemről a munka legelején.! Itt a Görgey lépcsőn elindultam felfelé, és önkéntelen számolni kezdtem a lépteimet... Egy, kettő, három... 98 lépés volt mire felértem,az 98 év, pontosan ahány esztendőt megélt az Öreg-Úr. Az agyamba és a szívembe belenyilallt a gondolat: Minden lépés 1-1esztendő! Úgy éreztem jelet kaptam... Ez akkor képletesen a Görgey kálvária. Az ő golgotája. Feladatom lett egy műbe belesűríteni az összes stációt! Távolabbról nézve, történelmi tanulsággal kijelentem: A művészettörténet - azért a legérdekesebb tudomány a világon, mert - az az emberiség történetének képes illusztrációs könyve, az ókortól napjainkig, hiszen a műalkotások igazságot tesznek a társadalmi erők örök harcában, a DIKTATÚRÁK és DEMOKRÁCIÁK küzdelmében. A diktatúrában a központi eszme, akarat és a jel, vagy egy hatalmas vörös-csillag - mint a középkorban a páncélsisak - eltakarja az arcot, de a polgári demokráciában a portréművészet felvirágzik - ahogy látjuk a görögöknél, a reneszánszban, ahogy kedvencemnél Rembrandtnál, majd a klasszicizmus és a romantika idején, egészen a mai napig. Az én szobrom, mint a hősöm Görgei Artúr, a demokrácia szülötte, akit gondolataiban és tetteiben az emberi méltóság tisztelete vezérelt. Görgei a nevében az y betűt i-re cserélte, ahogy lelkében forradalmi demokratára váltott, midőn a nemesi kiváltságokról lemondott. Elmondom. A munka során, a szakma rutinjával és hagyományaival szakítottam. A szemek mintázásakor csak a nézővel való szem-kontaktusra törekedtem. A szívre tett kéz pedig a hazaszeretetet fejezi ki, az ökölbe szorított az erőt és elszántságot, és a harmadik ( a téma és kompozíció megkövetelte) a bezártságot, a maroknyi agyag a boxert idézi, az ő állandó önvédelmi fegyverét. S a címerek is mind - úgy érzem nagyon fontosak -, akár a büszt hátára írt kiáltványa a vitéz katonákhoz, és a posztamensen az utolsó hadparancsból a gyönyörű mondat kék tintával kiemelve: "Az igaz ügy örökre veszve nem lehet." Kérem a megjelenteket, járják körbe az emlékművet, és hajtsanak fejet a koszorú felírását olvasva: "A tábornoknak a Magyar Nemzet" A művem tisztelgés. Szobrot akartam állítani a honvédnek, akinek volt bátorsága a nemzeti zászlót felemelni, és a győzelmi esélyek múltán volt ereje azt emberségből, önfeláldozó méltósággal letenni. Végül is, Görgey Artúr a győztes csaták hőse, utoljára bizonyította hadvezéri zsenijét Világosnál, azzal, hogy nem engedte elfolyni a drága magyar vért a porban, értelmetlenül elpazarolva a halálnak, hanem megmentette az életnek, a megbékélés és egy igazságosabb világ reményében. Az alkotás - hát az nagyon magányos feladat -, de nem teljesen egyedüli mégsem, mert olykor az öröktől való hatalmas Isten megfogja a kezemet munka közben, belejavít a műbe, érzem a keze-nyomát, látom az agyagon az ujjlenyomatát, s a portrék őrá is hasonlítanak. Mint ahogy ez legutóbb is megtörtént Görgei arcának mintázásakor, a tábornok vonásai, arcának a barázdái, - mondják a tenyérjósok -, az isteni kéz élet- és sorsvonalai. Búcsúzóul annyit még, hogy a bronzöntődében a vakító-fehéren izzó bronzot, a megszelídített lávafolyamot tompán nyelte el a negatív üreg. A kihűlt fém rideg anyag maradna - de ha Önök csak egy pillantást vetnek rá, azonnal lelket lehelnek belé, s életre keltik érdeklődő tekintetükkel. Köszönöm, hogy meghallgattak! Szkok Iván |
|
|
|
Megjelent Lőcsei Gabriella írása "Az igaz ügy veszve nem lehet" címmel a A Magyar Művészeti Akadémia elméleti folyóiratában a Magyar Művészet VI/2. számában. A cikk a 115.oldalon olvasható. |
|
|
|
Görgei Artúr szobrának leleplezése Visegrádon | |
Felavatták Görgei Artúr honvédtábornok mellszobrát |
|
|
|
|
|
Rábukkantam az Ifjúság a szocializmusban és a Család c. képemire a kecskeméti Cifrapalotában. | |
|
|
Mihály Gábor öntődéjéből megkaptam a Görgey öntvényeket.. |
|
|
Sára |
Balogh Gyula arcképe.
|
Vitéz László gyűjteményébe került a fenti két képem. | |
|
|
MTVA A TV Galériája - Műcsarnok 1974 - Szkok Iván Sikerült megszereznem ezt a régi filmet. Megtekinthető a Videóknál. |
|
|
|
Napút, Szondy György főszerkesztő úrnak.
Zsoltáros nagy haragomban, kétségbeesésemben
Arany János úr a vígasztalóm és reményt adó menedékem.
Ő, aki a Kisfaludy Társaság pályázatán a Toldijával elnyerte a fődíjat és a főnemességet a magyar kulturális közélet szellemi arisztokráciájában,
- egycsapásra , pusztán a tehetségével.
Ja , azok más idők voltak !
A Műcsarnokról gondolkodom.
Ma, ki tud elképzelni egy tiszta versenyt és megmérettetést lebutított kurátori világunkban. ?
Ugye nem életszerű, hogy egy véletlen-szülte nagyokos, elmegy gyalog Nagyszalontára, az alig ismert fiatal zsenihez,
és megrendeli tőle a Toldit.
Nyájas olvasóm, gondold el, 30 éve nem volt a Műcsarnokban Országos Tárlat, a törvénynek megfelelően és a szó igaz értelmében,
- tehát évenkénti rendszerességgel, előre meghirdetett, nyílt beadású, zsűrizett és megrendezett ú.n. Nemzeti Szalon, legitimáló seregszemle.
Persze van valami vetésforgó öt évenként. De ez őrület. Tehetség minden évben születik. 5 év alatt pedig minden felejtődik.
Befejezésül és a példa okáért mondom:
Van Goghnak alig 2 és fél éve adatott, hogy megfesse életműve legjavát,
- belátható, hogy kétszer kellett volna megszületnie és meghalnia a sikerhez.
Vagy a mi Csontvárynk, élete utolsó 10 évében nem festett, mert elkerülte a megértés és ünneplés, nem jutott be a Műcsarnokba,
nem tudta magát megmutatni.
Agyrém. Hát nem borzalmas ? !
Arany János kapcsán csak ennyit akartam kérdezni...
Szkok Iván, 2017, augusztus 24.-én
|