Az új magyar Nemzeti Színház

LEGENDA:

Az építése elején, még alig látszottak ki a térdig érő falak az építési gödörből, amikor a HÉV

ablakából kinézve már éreztem, ez az emblematikus épület nem lesz összhangban a modern korral.

Nem lesz a XX. század építészetének iskolapéldája, főműve. Hazaérve felvázoltam az én új

Nemzeti Színház-tervemet, a Duna partjára.

Azonnal felhívtam a kormánybiztos Shwajda Györgyöt, és kértem, hogy fogadjon, ha lehet azonnal.

Folyóra néző homlokzatot mutattam be, egy kockaszerű tömböt, valójában, mint egy nyitott könyvet,

amelynek meghatározó motívuma, egy csupa üveg kilátó folyosó, középen élesen törve, amelynek a

néző szemszögéből TIMPANON jellege van, s a timpanon szoborcsoportja azaz, a múzsák rohanó

csapata, a kilátó közlekedőre vannak felfüggesztve.

Lapoztam az építési vázlatokat, magas oszlopokkal, és a fotókat a múzsákról, az élőképekről,

rekordsebességgel készítettem el – talán két nap alatt.

Még a bemutatkozásomat is megterveztem! Mivel Shwajda György színházi ember – gondoltam –

színpadszerűen előadtam Petőfi Sándor: „Egy gondolat bánt engemet” c. versét.

Gyertyával – amit a vers végére a tenyeremmel nyomtam el – a könyvet színészi dühvel vágtam

a földhöz, hangos csattanással, sokkolóan, dramaturghoz méltó gondossággal.

Shwajda mosolygott, figyelt, aztán elkomolyodott.

Odament a telefonhoz és kérte Siklós Mária építészt, hogy engem fogadjon, és próbálja megfogadni a

tervem szellemét.

Mire odaértem a Nagykörúti irodába, Siklós Mária elmorzsolta a könnyeit és szemfestékét –

akvarellt csinált az arcából.

A múzsák megvalósultak, de Murphy-nek lett igaza.

Amit én nagyvonalúan elképzeltem, a múzsák szoborcsoportját, azok szobrokká váltak egyenként a

bejárat felett, az oszlopok is elkészültek, de koncepcióm nélkül.

Rossz a kedvem ha arra járok kívül és belül.

De az előadások többségükben jók, ez a fontos.

 

Még valamit: jut eszembe, a Nemzeti Színházra emlékeim szerint több pályázatot írtak ki.

Egyszer fiatal építészek hívtak meg társtervezőnek, de nagyon „Makoveczes” lett a terv –

a Dózsa György útra.

Aztán a Középülettervező hívására, az Engels vagy Erzsébet térre én „Az ember tragédiája”

jeleneteit mintáztam a homlokzatra. Sokszor foglalkoztam a feladattal, már magaménak éreztem.

 

 

Múzsák az új Nemzeti Színház timpanon szoborcsoporthoz  (élőkép tanulmány)