Magyar kultúra az ezredfordulón

A Magyarok Világszövetsége Szent László Akadémia konferenciája 1999. május 8-án
Püski kiadás


SZKOK IVÁN HOZZÁSZÓLÁSA

Az eddig hallott előadások alatt figyelgettem a fejeket, pontosabban a tarkókat. A hajakat láttam – őszeket
vagy a vörösre festett frizurákat, gyakran a kopasz koponyákat, és sehol egy barna, sehol sincs fekete és
nincsen fiatal szőke haj sem. Divatszín lett az ősz, a deres.
Ez a helyzet Uraim és Hölgyeim – hol vannak a fiúk és hol vannak a lányok, az unokák és egyáltalán hol
vannak a következő generációk? Merre csavarognak, mit csinálnak?
Ez kulturális kérdés. A magyar kultúrát illetően legfontosabb azt tudnom itt a teremben, hogy az üres
székek gazdái merre csavarognak és miről gondolkodnak.
Önök pedig, nagypapák és nagymamák, fényképezik őket mosolyogva Kodály Zoltán hazájában
.
Most jön a tárgyalás:

0. tétel:Kultúra = Vagyon

Elmélet:Nagyon nehéz megszerezni a vagyont.
Nagyon nehéz azt megtartani.
Nehéz az elvesztését tudomásul venni, elviselni.

1. tétel:Nehéz egy országot megszerezni.
Nehéz egy ország kultúráját megőrizni.
Nehéz kenyér a saját országunkban kisebbségbe kerülni
és kiszolgáltatottá válni.

Tisztelt Hallgatóság!
Nézzenek ne előre énreám – hanem nézzenek egy pillanatra maguk mögé hátra.
Nézzenek az üres székekre!
Nézzenek az üres termekre, üres újságokra, demagógiákra, üres múzeumokra, táncházakra,
templomokra – és most pedig elmondom a honfoglalás-elméletemet:

2. tétel: MINDEN NAP HONFOGLALÁS VAN.
John Donne gyönyörű sorai, amelyek Hemingway-nek is olyan nagyon tetszettek, hogy az
Akiért a harang szól című könyvének mottójául választotta – nos arról ír a költő, hogy senki sem
külön sziget, minden ember egy rész a kontinensből. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz
kevesebb. A göröngyöt lelkekkel kell behelyettesíteni.

Uraim és Hőseim!
László Gyulának csak félig volt igaza a kettős vagy hármas honfoglalásról, mert,
itt már foglaltak hazát: a kelták (BC)
itt már foglaltak hazát: a rómaiak (AD)
itt már foglaltak hazát: a hunok
itt már foglaltak hazát: az avarok
itt már foglaltak hazát: a szlávok,
és itt volt a magyarok honfoglalása, aztán a tatároké 1241-ben, a törökök 1526-ban, a németek 1686-ban,
az oroszok és most a HITELEZíőK!

Tisztelt Hőseim és Hölgyeim, minden nép természetesen csak a saját honfoglalását ünnepli meg.
1896-ban sem ünnepeltük a másokét, és 1996- ban sajnos már nem ünnepelték a magunkét.

3. tétel: AZ ÜNNEPLÉS A LEGITIMITÁS VIZSGÁJA.
Be kell látnom, olyanok kezében van most a sajtó stb., akik nem az Árpádoktól eredeztetik magukat,
érzelmileg sem. Hogy mit ünnepelünk, az eligazít a politikai életben.
Népi demokráciánk 1945 óta a szovjet hadsereg fegyverei által védett DIKTATÚRA volt,
pontosabban a párt-nomenklatúra diktatúrája.

4. tétel: 1956 azért volt olyan nagy bűn a megtorlók, a párt szemében, mert nem volt forradalom a szó
szoros értelmében, hanem a diktatúra elleni fellázadás, népfelkelés és SZABADSÁGHARC.
Fenyegette az elvtársakat, hogy a Szovjet Hadsereg nélkül veszélybe kerül a csendes gyarapodás,
amit számukra Európa politikai megosztottsága garantált.

5. tétel: MA DIKTATÚRA VAN. A régi MSZMP-s és spontán privatizáció révén, a belső információk
meghatározta csoport, amely marxi-lenini értelemben erkölcsi hitelét vesztett kisebbség – kiegészülve a
nyugati nagytőkével – nos ennek a diktatúráját éljük.

6. tétel: Onnan lehet azt megtudni, hogy az országban DEMOKRÁCIA vagy DIKTATÚRA van –
(mert hát minden diktátor demokratának, és minden diktatúra demokráciának hívattatja magát) –
hogy MILYEN AZ ORSZÁG MÛVÉSZETE.

7. tétel: A DEMOKRÁCIÁHOZ A REALIZMUS tartozik, a maga sokszínűségében és a civil világ.
A DIKTATÚRÁT pedig a SEMATIZMUS, a heraldika, az ornamentális, az ikon-szerű jellemzi,
magyarul a SZABÁLYOZOTTSÁG, mint a hadsereg katonáit az egyenruha.

Tisztelt Hallgatóság!
Ma a kulturális téren, a művészet terén, például a Hősök terén stílusdiktatúra van, ízlésdiktatúra.
A Műcsarnok, a Budavári Palota s benne a Modern múzeum a mai magyar művészet számára elveszett.

8. tétel: Politika nélkül művészet nincsen.
A NKÖM-ban, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában az az őszinte, értelmiségi óhajtás, hogy
jó volna szétválasztani a politikát és a művészetet. Aki ilyet gondol, az elárulja magát, hogy nem
nálam tanult művészettörténetet. Ez csak óhaj, mint a vér nélküli sebészet, vagy a gravitáció nélküli
tömegvonzás. Nincs nap a több ezer éves kultúrtörténetben, amikor a politika a művészettől külön l
létezett, és a művészt nem a politikai kötöttség által befolyásolt hitvallás határozta volna meg.
Vegyék figyelembe a magyar irodalmi klasszikusokat, Petőfi, Arany, József Attila, Ady Endre, Váci Mihály,
Kazinczy Ferenc, Radnóti Miklós, Balassi, Vörösmarty, Zrínyi Miklós, Kölcsey Ferenc, Katona József,
Madách, Csurka István, Kossuth vagy Kertész Imre példáját.
A mai és a jövendő magyar kultúrára nézve a legnagyobb tragédiának azt tartom, hogy a hősi csaták
és egyéni bátorságok után, a vesztett háborúk, hosszú elnyomások amnéziája következett. Mohács után
a 150 éves török hódoltság, a dicső Rákócziak után az osztrák abszolutizmus és ellenreformáció,
1848–49 után Haynau és a Bach korszak, 1918 után Trianon, 1945 után szovjet megszállás és a háborús
hősök és hőstettek megcsúfolása,az 56-osokra kötél várt és a felejtés gödrei.

9. tétel: A MAGYAR KULTÚRA KÍNKESERVE A NEMZETI LEGENDÁRIUM TELJES HIÁNYA.
Mindazoktól, akik a kulturális és politikai irányításban bármilyen szinten feladatot vállaltak,
azt várom el, hogy a közös emlékezetből ne engedjék kiesni az ország kulturális és művészeti
csúcsteljesítményeit.
A Műcsarnok előtt, idén februárban, arra akartam a figyelmet felhívni a demonstrációmmal, hogy a kollektív
megbecsülés a régieknek és a maiaknak egyaránt kijárjon, a holnapiak biztatására.